Lefejezte Donald Trump a demokraták demokráciaexport-csodafegyverét

Szilvay Gergely és Kohán Mátyás írása

Elérhetővé tette Donald Trump kormánya a hivatalos amerikai kormányzati segélyszervezet, az USAID és más kormányzati szervek (külügy, National Endowment for Democracy, stb.) által támogatottak listáját.

Az ügy előzménye, hogy Trump egy rendelete három hónapra felfüggesztette a külföldi támogatások kiutalását.

22 pályázó mondhatott így búcsút összesen 173 millió forintnak. Azonban a rendelet végrehajtását két bíró is felfüggesztette.

Ezután Elon Musk kormányzati hivatala, a DOGE (Department of Government Efficiency, azaz kormányzati hatékonysági hivatal) emberei jelentek meg az USAID épületénél, hogy hozzájussanak a kívánt adatokhoz. Az USAID néhány alkalmazottja, többek közt John Voorhees, az ügynökség biztonsági vezetője megpróbálta megakadályozni azt, hogy bejussanak az USAID épületébe a DOGE emberei.

Elon Musk az X-en azt írta, hogy az USAID egy „bűnöző szervezet”, ami nem lehet helyrehozni és meg kellene szüntetni. Felröppentek olyan hírek is, hogy az egyébként szervezetileg a külügy alá tartozó, de részben a kongresszus kontrollja alatt lévő, „autonóm” szervezetet teljesen beolvasztják a külügybe.

A liberális Guardian megjegyzi, hogy az USAID a világ legnagyobb segélyszervezete, ami 2023-ban 72 milliárd dollárt osztott szét, 2024-ben pedig az ENSZ által számon tartott segélyek 42 százalékát szolgáltatta.

Nyílt összeütközés a liberálisokkal

Koskovics Zoltán, az Alapjogokért Központ elemzője a Mandinernek kifejtette: „Donald Trump egyik első elnöki rendeletével felfüggesztette a fejlesztési segélyek folyósítását annak érdekében, hogy a külügyminisztérium felülvizsgálja azokat. Erre a dokumentum indoklása szerint azért volt szükség, mert a programok jelentős része nem felelt meg az Egyesült Államok érdekeinek, nem volt összeegyeztethető az új adminisztráció által szabott külpolitikai iránnyal, és ráadásul ’a világbéke destabilizálását szolgálják azáltal, hogy olyan eszméket népszerűsítenek külföldi országokban, amelyek ellentétesek ezen nemzetek belpolitikai békéjével és a harmonikus és stabil nemzetközi kapcsolatokkal.'”

Hozzátette: a liberálisok – a bevett taktikájukat követve – bíróságon támadták meg az elnöki rendeletet, ám ami ezután következett, igencsak meglephette őket. Ahelyett ugyanis, hogy az új adminisztráció kivárta volna a jogi huzavona végét, akcióba lendült Elon Musk és az általa vezetett kormányzati hatékonyságért felelős minisztérium (DOGE). „Néhány nap leforgása alatt megbénították a USAID – a fejlesztési hitelekért felelős ügynökség – működését,

„Az elmúlt évtizedek alatt az USA ’puha hatalmi’ ügynöksége köré olyan szerteágazó és követhetetlen korrupciós mechanizmus épült, melynek két alapvető célja volt: a posztmodern, woke ideológia terjesztése, és az amerikai adófizetők pénzének átláthatatlan kiszervezése a USAID külföldi ügynökei részére. Nem véletlenül hívta Elon Musk ’bűntársulatnak’ a szervezetet, és tökélte el a teljes felszámolását” – vélekedett lapunknak adott nyilatkozatában a szakértő.

Az amerikai támogatáspolitika gyökerei

Az amerikai nemzetközi fejlesztéspolitika története a második világháború utáni Marshall-segélyre nyúlik vissza. Mivel a kommunista pártok jelentős fenyegetést jelentettek Európában, ezért az amerikaiak gondoskodtak róla, hogy a segélyeket megfelelő szervezetek kapják meg, továbbá számos kereszténydemokrata-jobboldali pártnak adtak tanácsokat (például az olasznak), s idővel pártalapítványok támogatását is felvállalták (mint Németországban a CDU-CSU-hoz köthető Konrad Adenauer Stiftung és a szociáldemokratákhoz köthető Friedrich Ebert Stiftung).

Sőt, a felsőoktatásba is beszálltak: mivel a német Humboldt Egyetemen dominanciába kerültek a baloldaliak, létrehozták a Freie Universität Berlint. Ennek az „amerikaiság” terjesztése is célja volt. Ám arra nem figyeltek, hogy az „amerikaiság” nagyon mást jelentett 1950-ben, 1960-ban és 1970-ben:

Miközben az európai szövetségesek Marshall-segélyt kaptak, a világ fejlődő országai valami egészen mást: a USAID támogatási programjait. Az USAID köztudottan a washingtoni kormányzati prioritásokat is beépíti segélyprogramjaiba, azaz indirekt hatalmi-ideológiai nyomásgyakorlásban is utazik. A szervezet mögött álló amerikai politikai elképzelésekről először Harry S. Truman elnök tett említést 1949. január 20-i beiktatási beszédében. Az elnök kifejtette: „Bátor új programra kell indulnunk, hogy tudományos előrelépéseink és ipari fejlődésünk hasznait elérhetővé tegyük az alulfejlett területek fejlődése és növekedése céljából.” A világ helyzetét úgy jellemezte: a világ több mint fele „a nyomorúsághoz közeli körülmények között él”, alultápláltak, betegek, „gazdasági életük primitív és stagnál” – ám „a történelem során most először az emberiség tudással és képességgel bír arra, hogy ezen emberek szenvedésén enyhítsen”, s ebben vezető szerep vár az Egyesült Államokra.

A USAID és a hidegháború

A trumani gondolat – hogy az USA, mint a világ legfejlettebb országának feladata felemelni az elmaradott népeket –

Kennedy és Johnson idejében az amerikai külügyminisztérium politikai igazgatója, majd Johnson elnök nemzetbiztonsági tanácsadója volt az a Walt W. Rostow, aki a modernizációelmélet atyjaként szentül hitte: a kommunizmus az éretlen fejlődő országok „fejlődési betegsége”, amely torz modernitáshoz vezet.

s ezáltal óvja meg őket a kommunizmustól. Rostow ugyanis abban hitt, hogy a fejlődés minden országban ugyanabban az öt lépésben zajlik, szabályszerűségei minden társadalomra egyaránt alkalmazhatók. Ugyanezen Rostow volt egyébként az is, aki 1965-ben először javasolta Dél-Vietnam katonai támogatását, majd 1966-ban Észak-Vietnam bombázását – 1973-ig lekötve Amerikát egy végül teljesen sikertelen háborúba.

Az USAID és Latin-Amerikára szakosodott alegysége, az Alliance for Progress Rostow alatt alakult meg, s az amerikai fejlesztéspolitikai segélyeket világszerte a kommunizmus legyőzésének érdekében csatornázta be. A 20. századi történetírás ezt a munkát már jól dokumentálta. A nemzetközi fejlesztéspolitika egy tekintélyes, 2018-ban megjelent történelemkönyvében például részletesen írnak az USAID égisze alatt megvalósult titkos diplomáciáról: 1966-ban, a Londonban minden fontosabb nemzetközi fejlesztéspolitikai világszervezet részvételével zajló segélyhatékonysági konferencián a USAID arról számolt be, hogy „egyre inkább felismerjük, hogy a gazdasági segély nem csak azáltal segítheti a fejlődést, hogy kiegészíti a célország korlátozott tőke- és technológiai erőforrásait, hanem azáltal is, hogy hatást fejt ki a célország politikájára és programjaira”.

hozzátéve, hogy „a jelenlegi kormányzati politikákat, prioritásokat és adminisztratív kapacitást nem szabad megváltoztathatatlannak tekinteni, azok politikai változók”.

A USAID – egyébként a Világbankkal és az IMF-fel együtt – komoly szerepet játszott például a brazil katonai diktatúra fenntartásában is, szintén a hidegháború szempontjai mentén. Latin-Amerika, melyet az USA a Monroe-doktrína értelmében saját befolyási övezetének tart, egyébként is a USAID kiemelt műveleti terepe volt. Corinna Unger történész, az Európai Egyetemi Intézet professzora könyvében például

Új idők, új prioritások

A hidegháború végeztével aztán a kommunizmus elleni küzdelemre már nem volt szükség,

ami az intézmény demokrata megszállásának köszönhetően a demokráciaexport, illetve az LMBTQ- és genderpolitika lett.

Ennek legeklatánsabb példája az 1990-es években kirobbant perui kényszersterilizálás-botrány volt: Alberto Fujimori diktatúrája alatt, 1993 és 1998 között a USAID tevőlegesen hozzájárult több százezer perui indián nő kényszersterilizálását, amíg el nem tiltották ettől. (Az USAID által támogatott, korrupcióval és súlyos emberjogi visszaélésekkel vádolt Fujimori 2000-ben megbukott és Japánba menekült.)

Bangladesben a „harmadik neműek”, magukat sem nőnek, sem férfinak besorolni nem kívánók jogainak védelmére futottak projektjeik, 15 helyi rádióban több mint egymillió hallgatót érzékenyítettek az LMBTQ-jogokkal kapcsolatban. Dél-Afrikában a transzneműek nemváltó műtétekhez, hormonterápiához és egyéb orvosi kezelésekhez való hozzájutását segítették. Koszovóban a nemváltáshoz fűződő jogért lobbizó szervezeteket támogattak, s 2019-ben sikerrel is jártak, az ország fellebbviteli bírósága a nemváltoztatáshoz fűződő jog mellett ítélt. Guatemalában több száz kormányzati tisztviselőnek tartottak érzékenyítő tréninget az LMBTQ-közösség „stigmatizációjának” csökkentése érdekében. A Közel-Kelet és Észak-Afrika számos országában pedig oktatóanyagokkal láttak el LMBTQ-aktivista szervezeteket.

A Mandiner feltárta azt is, hogy Magyarországon milyen támogatásokat kaptak a liberális szervezetek. A USAID utolsó vezetője, Samantha Power egyébként David Pressman azóta távozott amerikai nagykövet meghívására 2023 februárjában járt Magyarországon, hogy a demokráciaexport terén működő NGO-kkal találkozzon.

Nyitókép: ROBYN BECK / AFP